Evercas - Prológus

Na most, többen is vannak, akik tudják, hogy gyakorlatilag két éve ülök ezen a történeten, holott nemhogy befejeztem, de többször át is néztem. Egyszer blogot is nyitottam neki, de gyorsan felhagytam a publikálással. Ennek két oka van; az egyik, hogy rettenetesen lusta vagyok ilyen téren. A másik, hogy hiába a sok ellenőrzés, a mai napig nem vagyok vele elégedett. 

Most azonban belegondoltam, hogy végül is semmit sem veszíthetek azzal, ha kiteszem, így hát áthoztam erre a blogra, mondván hátha akad olyan, aki el akarja olvasni. 

Igazából nem is fűznék hozzá többet, az új, nagyon kreatívan "Evercas"-nak elnevezett menüpontban többet is megtudhattok a történetről és a születéséről. 

Jó olvasást, a véleményeket természetesen nagy örömmel fogadom! 

***

A két lány egymástól néhány lépésre állt meg. A vaksötétben egy idegen azt is gondolhatta volna, hogy ikrek; mindkettejük vörös, derékig érő hajkoronával büszkélkedhetett, nagyjából egyezett a magasságuk és a testalkatuk között sem volt sok eltérés. Sápadt bőrük szinte világított az éjszakában. Viszont aki ismerte őket, tudhatta, hogy egyiküknek sötétvörös, másikuknak több árnyalattal világosabb a haja, és az arcuk is egészen más. Kala-é barátságos, erős fényben meg lehetett számolni a szeplőit lágy vonásain. Calidus egész lénye fakóbb, mintha kísértet lenne, arca gyakran komor, zárkózottságról árulkodik.

– Militisék néhány órája elmentek – szólalt meg Calidus.

– Már így is késésben vannak. Nem fognak odaérni. A tanácskozást bizonyára előrébb is hozzák, pont az ilyen esetek elkerülése végett.

– Többet kellett volna foglalkoznunk a tervezéssel – sóhajtotta Calidus. Kala tudta, hogy barátja még ezért is magát okolja, holott egyáltalán nem tehetett róla. Ő igyekezett közülük a legjobban.

– Amora elkésett az információval, mert csak lassan tudott haladni. – Próbálta nyugtatni a lányt, noha nem sok sikert ért el vele, különösen, mivel ő maga sem volt nyugodt.

– Most már mindegy. A legtöbb, amit remélhetünk, hogy épségben visszatérnek. Használható információra aligha számíthatunk.

– A semmi jobb, mintha valami baj történne.  

Calidus néma maradt, Kala mellett elnézve a távolba meredt. A lány tudta, hogy barátnője rálinából eredően sokkal jobban lát a sötétben nála, és néha irigyelte is ezért. Ugyan az évek alatt kezdte megszokni a sötétséget, és a szeme is alkalmazkodott valamelyest a körülményekhez, úgy érezte, ettől az érzékétől teljesen megfosztották.

– Felesleges tovább kint ácsorognunk. Még valakinek feltűnünk. A ház falai legalább majdnem minden zajt kizárnak. – Calidus ezzel sarkon is fordult, és sietős, de hangtalan léptekkel megindult a kis építmény felé. Az aljnövényzet nedvesen csiklandozta Kala bokáját, ahogy a kelleténél pár centivel rövidebb nadrágjában követte a mágus sötét sziluettjét.

Nem voltak messze a háztól, ahova most egymás mögött léptek be. Mikor már mind a ketten beértek, Calidus bezárta az ajtót, majd a falhoz lépett és motyogott valamit az orra alatt. Tenyeréből nyaldosó lángok bújtak elő, és átterjedtek a kesze-kusza, gallyakra, vagy drótra hasonlító szálakra, mire azok azonnal izzani kezdtek, fényük betöltötte a helyiséget.

Kala körül sem nézett, egyenesen az asztalhoz sietett, és letelepedett mellé. Gyűrött térképet kotort elő erszényéből, majd kiterítette maga előtt.

– Még mindig azt mondom, hogy fent gyorsabban haladnánk.

– Kockázatos – vetette oda Calidus. Hátra sem nézett, éppen azzal volt elfoglalva, hogy elrendezze régi, kopott gerincű könyveit az egyik falba rejtett szekrényben. Kala tudta, hogy mindjárt kivesz közülük egyet, mert ez a rutinos mozdulatsor mindig csillapította egy kicsit feszültségét. Mintha bizony bármi lenne azokban a vacakokban, amit még nem tudnak, gondolta bosszúsan.

– És sokkal rövidebb is – ingatta a fejét Kala, továbbra is a gyűrött térképet tanulmányozva.

– Nem szállok vitába veled, mert ezt a témát már megtárgyaltuk.

– Makacs vagy – morogta a sötétvörös lány. A fényben máris jobban látszott közöttük a különbség.

– Nem hiszem, hogy ez még meglep. – Calidus megeresztett egy félmosolyt, aztán a kezében tartott könyvvel együtt helyet foglalt az asztal túlsó felén. A kötet súlyos puffanással landolt, kisebb porfelhőt kavarva maga körül.

Újra csak hallgattak. Mind a ketten el voltak foglalva a maguk dolgával, Calidus a könyvvel, Kala a térképpel, és vártak. Hiszen folyton ezt tették – gondolkodtak, és vártak.

Kivételesen nem kellett túlzottan türelmesnek lenniük, mert nemsokára kopogás hallatszott a nehéz faajtó külső feléről. Egy kopogás, hosszú szünet, kettő gyors koppantás, még egy hosszú szünet, majd még három kopogás, szünet nélkül. Mindkét lány jól ismerte már a jelet.

Calidus felpattant a helyéről és már sietett is, hogy kinyissa az ajtót, utat engedve az érkezőnek.

Szőkésbarna hajú, fekete szemű, magas fiú lépett be a helyiségbe. Egy pillanatra kifejezéstelen maradt az arca, amíg Calidus újra bezárta mögötte az ajtót, majd mikor a lányok már szemben voltak vele, elmosolyodott. Kala megkönnyebbült. Legalább nem minden ment rosszul ezen a napon.

– Hölgyeim – kezdte Wetta. – Jelentem, eggyel több átjáró érhető el. Igazán hálásak lehettek nekem.

– Persze, hogy azok vagyunk – forgatta a szemét Kala, de azért mosolygott hozzá. – Ott a térkép az asztalon. Tiéd a megtiszteltetés.

– Ó, minő kedvesség és figyelmesség. Esetleg íróeszközt is kaphatok hozzá, vagy a tulajdon véremet használjam, mivel az sokkal ünnepélyesebb?

– Ne gúnyolódj! – korholta Calidus. – Csak csináld úgy, ahogy mindig.

Wetta színpadias fejcsóválás kíséretében az asztalhoz lépett, és a papírért nyúlt. Kezével egyszerű mozdulatot mutatott be fölötte, mire az enyhén megemelkedett, hogy aztán egy pillanattal később visszasüllyedjen, és csak egy apró pont tanúskodjon róla, hogy egyáltalán történt vele valami.

Ez a pont pedig részévé vált a többi hasonló jelölés egyre sűrűsödő tengerének, közelebb és közelebb juttatva őket a céljukhoz. Kala beleborzongott az örömbe, ami hirtelen átjárta. Érezte, hogy most még Militis sem tudná fenntartani a keserűség állarcát, mint ahogy az ilyen alkalmakkor soha. Wetta önelégülten vigyorgott mellette.

Alternatív érettségi

Ne kérdezzétek, mi van velem, én se tudom. Egy jó ideig nem mutattam semmi életjelet, most meg le se lehet rázni - elnézést kérek, tudom, hogy belőlem egy ekkora dózis ilyen hirtelen meglehetősen kellemetlen.

Na de, viccet félretéve, köszönöm szépen Lylának, hogy már megint eszébe jutottam (teszem hozzá, nem nagyon van más választása, elég lerázhatatlan vagyok). Mindenképpen nézzetek át hozzá is, megérdemli.

Szabályok:
- Írj néhány kedves szót arról, akitől kaptad a kihívást. Ha nagyon szereted őt olvasni, belinkelheted a blogját is.
- Az én alternatív érettségimen három tárgy van: random tények, emlékek, és fantázia. Mindhárom tárgyból húsz-húsz „tétel” van. Ahhoz, hogy átmenj, legalább tízet meg kell válaszolnod tárgyanként, amiket te választhatsz ki.
- Nincs rossz válasz!
- A válaszaid után illeszd be az eredeti kérdéssornak a linkjét, hogy a kihívottaid is tudjanak válogatni a hatvan kérdés közül. (lázadó leszek és IDE teszem)
- Hívd ki azokat, akiknek szívesen feldobnád a napját; vagy azt, akit a vizsgák közben megjutalmaznál még egy vizsgával!

Random tények

Mi a legfurcsább visszatérő álmod? 

Hogy bejön egy medve a szobámban az éjszaka kellős közepén. Egészen pontosan hároméves korom óta álmodom ezt rendszeresen, kisebb-nagyobb változásokkal. Senki sem tudja, honnan jött, senki sem tudja, miért nem megy, mindenesetre rettegek a medvéktől, pedig egy se él errefelé. 

Vannak olyan szavak, amik felidegesítenek, ha meghallod őket?

De még mennyire. 

Az osztályunkban még egyszer elterjedt a "tesó" megszólítás, amitől én fejest ugrok a suli melletti tóba. Sok hasonló van még, ami azért irritál, mert nem árulkodik túl magas intelligenciáról vagy túl nagy műveltségről. 

De megmondom őszintén, nekem a Biblia is egy ilyen szó. 

Van olyan könyv, vagy film, amit kötelezővé tennél az iskolában? Miért?

Egyszer írtam egy cikket a kötelezőkről, ha valakit érdekel, akkor itt elolvashatja, ezt rövidebben nem tudom értelmesen összefoglalni. 

Egy olyan helyzetben, amiben a gyerekek hátán nem áll fel a szőr a kötelező olvasmány szóösszetétel hallatán, biztos, hogy a Ne bántsátok a feketerigót! köztük lenne. Egy valósághű, de optimista képet alkot az emberekről, egyszerűen, egyszerre szépen és fájdalmasan. 

Illetve mindenképpen ki akarom itt emelni a Semmit Janne Teller tollából, mert egy olyan kérdést boncolgat zseniálisan, ami minden egyes iskolás korú gyereknek eszébe jut. 

Van olyan dolog, amitől félsz, de mások számára ez a félelem érthetetlen?

A bukfencezés. De már általános iskola óta. Én sem érettem soha, senki más sem, attól még ez van. Úgy fogok távozni az élők sorából, hogy nem tanulok meg bukfencezni, mert nem merek. Komoly hiányosság. 

Mit tudsz a legjobban főzni?

Már egy jó ideje rá vagyok kényszerülve, hogy tudjak főzni, ugyanis a szüleim folyamatosan dolgoznak, a két öcsémnek meg enni kell valamit. Szóval elég sok mindent simán elkészítek, állítólag nem is rosszul, de van egy saját fejlesztésű receptem, ami a szüleim szerint verhetetlen. Csirkéből és zöldségekből készül, a többi meg attól függ, hogy mikor mi van otthon, de még egyszer sem maradt belőle egy morzsa sem. 

Mi az MBTI-típusod? Szerinted van olyan személyiségteszt, ami kifejezőbb ennél?

INTP, de két százalékon múlik, hogy nem INTJ. Nekem igazából anno elég sokat segített az önmeghatározásban és elég jól van összerakva. Tökéletes személyiségteszt viszont nem létezik, az embereket nem lehet besorolni x csoportba, mert nincs köztünk két teljesen egyforma. 

Mi a legjobb és legrosszabb tulajdonságod?

Én vagyok a világ legsértődékenyebb embere, amit ritkán jelzek, viszont brutálisan megkeserítem vele a saját életemet, és ez szépen lassan sok kapcsolatomat is megmérgezi. 

Túl sokra nem tartom magam, de azért úgy gondolom, alapjáraton segítőkész vagyok, és szerintem ez egy fontos dolog. 

Van olyan dolog az életedben, amit eddig soha nem mondtál el senkinek? (Ez egy igen/nem-jellegű kérdés, nehogy leírd magát a dolgot!)

Igen. Amennyiben úgy sem történt meg a dolog, hogy ipari mennyiségű alkoholt öntöttem magamba és nem emlékszem rá. 

Egyébként szerintem mindenkinek van ilyen, és ez nem is baj. 

Van olyan étel, vagy ital, ami Magyarországon nem kapható, de odavagy érte?

Igazából lehet, hogy nálunk is árulják - valahol. Nem tudom, itt még nem találkoztam vele, de baklava. Valószínűleg a világ legegészségtelenebb dolga, és szerintem nem is néz ki valami jól, de apukámmal együtt ez az első, amit megveszünk, ha Görögországban járunk. De sok szláv népnél is elterjedt, no meg a törököknél. 

Szereted a tűzijátékot? Melyik volt eddig a legemlékezetesebb, amit láttál?

Totálisan a megszállottja vagyok. Egyszer a Balatonnál voltunk augusztus 20-án, és mivel falusi gyerek vagyok, én annál nagyobbat még nemigen láttam közelről és odáig voltam érte. De mi is mindig lövünk fel szilveszterkor és nem egy vicces eset történt már. Mint tudjuk, a bortól érdekes ötletei támadnak az embernek, a pálinkától meg megvalósítja őket, apukámék pedig józanon se normálisak, ha ilyesmiről van szó. De! Még sérülés nem volt. 

Emlékek

Van olyan kiegészítőd (óra, nyaklánc, karkötő stb.) amihez különösen ragaszkodsz? Miért?

Táboros életgyűrű, ami azóta a nyakamban lóg, hogy ott jártam. Igazából imádtam magát a tábort, de elsősorban azért fontos nekem, mert totálisan megváltoztam azon a nyáron, gyakorlatilag egy hét alatt, és emlékeztet arra, hogy érek valamit. Mert igazából ott éreztem ilyet először és nagyon sok mindent kihoztak belőlem, amiért iszonyat hálás vagyok.

Mi volt a legszebb, vagy legmeghatóbb mondat, amit valaha mondtak neked?

Igazából nem egy mondat, de legutóbbi szülinapomra kaptam egy listát, ami a "Top 100 reasons why Giger is the most amazing human being ever" címet viseli. Na, még életemben nem sírtam annyira a meghatottságtól, mint amikor ezt elolvastam. A szerzők tökéletesen tisztában vannak vele, hogy hogy állok az önértékeléssel, és megmondom őszintén, nem tudom, ezt hány ember csinálná meg. Vannak hullámvölgyeink, de az ilyen lépéseket amíg élek nem felejtem el.

Kaptál már beírást az ellenőrződbe? Ha igen, miért? (Vagy miért kaptad a legtöbbet?)

Sokan és sokszor nevettek már ki érte, de még soha. Így gimi harmadik évét a hátam mögött hagyva még egyszer sem sikerült. Javíthatatlanul jó magaviseletű egy stréber vagyok (vagy legalábbis a rábeszélő embert ritkán veszik elő).

Mi volt a legértékesebb dolog, amit valaha nyertél?

Az értékes relatív. Számomra a legértékesebb az, hogy idén megnyertem egy megyei kémiaversenyt és eljutottam Szegedre a Tudományegyetemre az országosra, ami hatalmas élmény volt.
De nyolcadikban kaptam egy díjat, ami az iskolaelsőnek jár, ahhoz járt egy igen nagy értékű könyvutalvány.
Szerencsejátékot meg nem tanácsolt űzni a Föld legszerencsétlenebb egyénének.

Mi volt a jeled óvodában?

Katicabogár. Tökéletesen elégedett voltam vele, főleg mivel másoknak olyanok voltak, hogy falevél meg fésű. Ki az isten találja ki ezeket?

Sírtál már fiú, vagy lány miatt?

Háromszor voltam szerelmes, igazából egyiket sem hevertem ki teljesen még azóta sem. De konkrétan úgy sírni valaki miatt, hogy fel is fogtam, mi a bajom, az egyszer volt, szakítás után. Egyetemesen ronda szakítás volt egyébként, én meg totálisan bele voltam esve az illetőbe. A mai napig nem tudom miért, de evvan, a szerelem nem válogat.

Mit tartasz a legnagyobb dolognak, amit eddig elértél?

A családom és barátaim tűréshatárát. 

Mi volt a legérthetetlenebb indok, amiért véget ért egy barátságod?

Másnak több pénze volt, mint az én családomnak. Az illető közölte, hogy nincs rám kapacitása. Tulajdonképpen ezek után egyáltalán nem kár érte.

Miről szólt a legérdekesebb előadás, amin valaha voltál?

Kémiáról és fizikáról. Látványos kísérletek voltak egy hihetetlenül humoros ember előadásában, még általánosban vittek el minket. A többieket nem izgatta fel ennyire, de én már akkor beleszerettem a természettudományokba.

Mi volt a legötletesebb nicknév, vagy felhasználónév, amit megadtál?

Az a helyzet, hogy nekem nemigen voltak ilyenek, mert cím- és névadásban én vagyok a legkevésbé kreatív ember.
De a kedvenc ilyen sztorim apukámhoz kötődik, aki fél óráig próbált regisztrálni egy oldalra, de semmit nem fogadott el jelszónak, majd felhúzta magát, beírta, hogy "anyádpicsája", és elfogadta.

Fantázia

Mi az álommunkád, amivel negyven évig szívesen foglalkoznál?

Igazából több is van. Kémiatanár, vegyészmérnök - és mindkettő megvalósulhat, csak még nem döntöttem el, melyik fog. De írónak lenni is hatalmas álmom, csak hát kevésbé valószínű, hogy megtörténik. De a remény hal meg utoljára. Mert ő a gyilkos.

Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te választhatnád meg, mivel válsz azzá, mit választanál?

Király lenne felfedezni valamit, amivel életeket lehet menteni. Igazából magára a hírnévre nem vágyom különösebben, ilyen esetben is igyekeznék elbújni a háttérben.

Mi a célod a blogoddal? Mekkora olvasottságnál éreznéd azt, hogy ennél már nem szeretnél többet?

Az olvasottságomon nem nagyon zaklatom fel magam, a célomat meg még mindig nem tudom. Egy kicsit szeretnék vele másoknak segíteni, ha ez lehetséges, és egy kicsit magamnak is, egy kicsit meg csak úgy van. Régóta blogolok, de sosem volt olyan blogom, ami igazán én lettem volna, és úgy éreztem, szükségem van egy ilyenre. Így született meg a the Gigest. Aztán hogy értelme van-e, az majd kiderül. Vagy nem. Egyelőre nekem jó csinálni és akad ember, akinek tetszik, tehát megéri.

Szerinted van élet a Földön kívül? Mi történhetne, ha hirtelen felvennék velünk a kapcsolatot?

Szerintem éppenséggel lehet, mert az univerzum hatalmas, viszont nem olyan formában, amit el tudunk képzelni. A közhellyel ellentétben az emberi fantázia nem végtelen, abból dolgozik, amit látunk már. Tehát például nem tudsz elképzelni egy új színt. Ha van is valami élet szerű, szerintem egyáltalán semmi köze semmihez, amit mi már láttunk, ergo nem lehet elképzelni sem.

Ha választhatnál, mennyi idős lennél most? Miért?

Egy kicsit azért több, mint most, mondjuk olyan 22, egyetemista. Alapjáraton én mindig érettebb voltam, mint a korosztályom, viszont megvan az a hátránya a kamaszkornak, hogy nagyon sokan nem vesznek komolyan, mert "mit tudhatsz te". Szerintem jobban érezném magam egy kicsit idősebb közegben.

Mi tesz egy barátságot igazzá?

A bizalom, a kitartás, az elfogadás. Kölcsönös tisztelet és segítőkészség, mert az sem működik, hogy az egyik beáldoz mindent, a másik semmit. Közösen átélt élmények, megoldott konfliktusok és őszinteség.

Ha egy durva buli után arra a tudatra ébrednél, hogy megcsaltad a barátod/barátnőd, akivel évek óta együtt vagy, viszont 100%, hogy ez csak úgy derülhet ki, ha te magad elmondod, elmondanád?

Alapjáraton nem tudok ilyet elképzelni magamról, de tegyük fel, hogy megtörtént. És ezer százalék, hogy elmondanám, bár rettegnék és nehezemre esne.
Engem úgy neveltek, hogy mindig mondjak igazat, akármilyen nehéz is. Nem várhatom el a másik féltől, hogy bízzon bennem, ha egyszer nem vagyok őszinte, és innentől azt sem várhatnám el, hogy ő az legyen. Hihetetlenül gyötörne a lelkiismeretem, ha nem tenném meg, mert attól, hogy sunnyogok, még nem válik meg nem történté a dolog.

Szerinted működhet kapcsolat szegény és gazdag családból származó fiatalok között? Tegyük fel, hogy mindketten most végeztek az egyetemmel, és mindketten most kezdtek el dolgozni, hasonló kaliberű munkát.

Természetesen. Szerintem nem szabadna, hogy ez akadály legyen. Nem a pénze teszi az embert.

Ha kivehetnél öt tantárgyat, de másik ötöt kellene megnevezned, amit a helyükre beillesztenél, mit cserélnél, és mire? (Pl.: kémia helyett KRESZ-t stb.)

Kezdjük ott, hogy a kémiát a világ minden kincséért sem venném ki.
De tanulnék biosz helyett pszichológiát, tesi helyett járnék úszni, és lehetne mondjuk ilyen alapvető tenchnikai dolgokkal foglalkozó óra, esetleg főzés/varrás/háztartás vezetési tippek. Bár ez utóbbiban már 13 évesen elkezdtem a tapasztalatszerzést, 14 éves koromra pedig már sokkal tájékozottabb voltam benne, mint amire egy 14 éves általában vágyna, sokan viszont egyáltalán nem kényszerülnek rá, hogy beletanuljanak. Pedig előbb-utóbb mindenki elköltözik a családjától, és volt olyan ismerősünk, aki felhívta az édesanyját, hogy hogyan kell tésztát főzni. De igazából a legjobb az lenne, ha sok lenne a lehetőség, és mindenki maga rakhatná össze az órarendjét.

Ha te lennél a Facebook elnöke, mit változtatnál meg rajta?

Tennék az emberiségnek egy szívességet és letörölném.
Jó, tudom. Sok előnye van, olyan opciója is akad, ami miatt nekem is hiányozna, de azért tudnék élni nélküle, és borzasztó, amit a társadalommal művel. Bár, gondolom akkor lenne helyette másik ilyesmi oldal.

Kihívottam pedig mindenki, aki kedvet kap a kitöltéshez. Megmondom őszintén, ki vagyok esve a ritmusból (a macska meg fel van mászva a fára), jelenleg három blogot követek, az egyik Lyláé, és tőle kaptam, a másik kettőt meg már szintén ellőtte ő. Annak meg nem látom értelmét, hogy hasamra ütök módon válasszak valamit. Szóval elnézést kérek, ezt az utolsó szabályt nem sikerült betartani, de igyekszem visszarázódni.