2018. szeptember 2., vasárnap

Retró kihívás

Hála a jó égnek Majra előállt egy új kihívással, csak hogy biztosan ne unatkozzunk errefelé (♡) . A kihívás lényege, hogy a kihívó a szabályok szerint kijelöl három számot, amik közül az egyikre a kihívottaknak songficet kellene írnia. Elég ötletesnek találom a dolgot, és köszönöm szépen Majrának, hogy kitalálta és hogy gondolt rám!


Szabályok/Menetrend:
  1. Köszönd meg a kihívást annak aki kihívott! (Tudom, hogy alap dolog, de attól tartok jobb ha leírom.)
  2. A kapott számok közül (egy a 70'-es egy a 80'-as egy pedig a 90-es évekből) választassz egyet, amire írsz egy jelenetet, egypercest, novellát, a bátrabbak akár felhasználhatják egy fejezet megírásához is. Csak fontos, hogy jelöld meg a kihívást!
  3. Válassz te is három dalt a fent leírtak alapján.
  4. Hívj ki öt embert.
  5. Ha kész a történeted légy szíves küld el nekem! (linkeld chatben, keress meg facebookon stb.)
Na most én ezt a szabályzatot nem tervezem minden pontján betartani. Nem szeretnék erőszakosan arra törekedni, hogy meglegyen az az öt kihívott ember, hanem olyanokat akarok kiválasztani, akiket tényleg ki akarok hívni, és ez nem lesz öt. De szerintem ennek több értelme van, mintha rámutatnék random emberekre, akikről soha nem is hallottam, csak hogy a számok stimmeljenek.

Meg kell, hogy mondjam, több szempontból is nekem való ez a kihívás. Egyrészt ha hozzám vágnak valami alapot, akkor tudok ténylegesen produktív lenni, másrészt a múlt évtizedek zenéjén élek. Vannak nagyjából mostani nagy kedvenceim is (oké, ez kimerül a Linkin Parkban és a Green Dayben, de ezeknek viszont a függője vagyok), de inkább ilyen téren (is) a múlt felé húz a szívem. Főleg a '70-es és a '80-as éveket imádom, de azért a többi se semmi. Queen, The Rolling Stones, The Beatles, Led Zeppelin, Guns N' Roses, Bon Jovi - meghatározóak mind a zenetörténetben, mind az én életemben.

Majra felhozatalából én a Radio Ga Ga című Queen számot választottam, mert a Queen fangirl lelkem árulónak érezte volna magát, ha máshogy döntök. A songficet ide kattintva olvashatjátok.

És most pedig jöjjenek az én zeneválasztásaim, amivel egyébként sokkal több időt töltöttem, mint ahogyan az egészséges lenne. Mindegyikhez fűztem egy pici magyarázatot is, mert hát nem tudtam megállni.

'70-es évek:
Queen - Good Old Fashioned Lover Boy

Megint csak árulónak érezném magam, ha nem lenne a választottjaim között Queen.
Sokáig agyaltam azon, hogy konkrétan melyik számukat válasszam, illetve már azon is, hogy a '70-es, vagy a '80-as évek repertoárjából válasszak. Végül győzött az, hogy én az előbbi évtized hangzását szeretem egy egészen kicsit jobban.
1971-ben Farrokh Bulsara felveszi a Freddie Mercury nevet és beáll énekesnek egy együtteshez, a Smile pedig felvesz egy új énekest és később, most már John Deacon csatlakozásával átalakul Queenné. '73-ban kezdtek el igazán a zenéjükre koncentrálni, és nem is kellett olyan sokat várni a sikerre.
Olyan örök klasszikusok születtek ebben az évtizedben, mint a Bohemian Rhapsody (na arra is érdekes lenne írni egyszer), a Somebody to Love és a We Will Rock You. Ha az ember nem is hallgat Queent, ezeket akkor is ismeri hallásból, mind a mai napig.
De hát túl egyszerű lenne ezek közül választani, meg hát művelődjünk, ha már retró kihívás.
Az igazi kihívás nekem az lenne, hogy erre a számra ne valami nagyon gay dolgot írjak, meglássuk, ti hogy boldogultok vele. Kíváncsian várom az eredményeket.

'80-as évek:
Bon Jovi - Wanted Dead or Alive

Végigzenéltek körülbelül három és fél évtizedet, és a sikerük gyakorlatilag töretlen. Egy időszakban minden harmadik kamasz lány (és fiú) Jon Bon Joviba volt szerelmes. Valamilyen szinten haladtak a korral, de mégis megtartották a stílusukat, és szerintem leginkább ez az oka, hogy a mai napig meg tudták tartani rajongóikat - és újakat is sikerült szerezni.
Livin' On A Prayer, It's My Life - biztos akkor is hallottad már, ha sosem érdeklődtél az együttes iránt.
Még általánosban volt egy iszonyatosan erős Bon Jovi időszakom, amikor semmi mást nem voltam hajlandó hallgatni, és hál' istennek ez egy olyan együttes, amitől igazából senki sem megy falnak. Még nem találkoztam olyannak, aki azonnal rám szólt, hogy kapcsoljam ki, amikor elindítottam, pedig nagyjából minden más kedvencemnél akad legalább egy-két ember.
A Wanted Dead or Alive az egyik kedvenc számom tőlük, és ha valaki erre Supernatural fanficet ír, akkor még le is borulok előtte.

'90-es évek:
Green Day - When I Come Around
Az emberek gyakran rá szoktak csodálkozni, hogy már akkor is volt Green Day, pedig volt. Ahogy Billie Joe Armstrong is felhívta rá a figyelmet; ez gyakorlatilag a középiskolai együttesük, ami a mai napig változatlan.
És az is. A Green Day számok a harmadik évtizede ugyanazok - legalább egyszer káromkodnak az összesben. Persze nem csak erről van szó, inkább magáról a stílusról. Megvannak a szerelem témája köré csoportosuló dalok, de ami igazán meghatározó náluk, az saját szeretett hazájuk folyamatos kritizálása - na meg a világé, és ezt imádom. American Idiot megvan? Na akkor hallgassátok meg a Troubled Times-t is, mert az hasonló, csak az egész világot zavarja el melegebb éghajlatra, de úgy, hogy már várja, hogy indulhasson. Érdemes meghallgatni a legutóbbi lemezüket, meg merem kockáztatni, hogy eddig ez az egyik legjobb.
De ha valakit nem is érdekel különösebben a téma, a Boulevard of Broken Dreams és a 21 Guns biztos mindenkinek ismerősen hangzik.
Hogy miért a When I Come Around-ot választottam, azt, őszinte leszek, én se tudom, de már megindította a fantáziámat, úgyhogy kíváncsi leszek, belőletek mit hoz ki.

A kihívottaim pedig:
Lyla, mert már ez már csak természetes
Petra, mert tudom, hogy szeretnél még több szám közül válogatni, a határozottságodat ismerve
Andi, mert imádtam a legutóbbi novelládat és reménykedem benne, hogy ez megihlet
És végül Majra, mert kölcsön kenyér visszajár
Ó, és mindenki más, aki kedvet kapott hozzá. Kíváncsian várom az alkotásokat!

1 megjegyzés: