the Gigest eredettörténet

Apukám - akit a világ egyik legértelmesebb és legjólelkűbb emberének tartok - egyszer még kiskoromban azt mondta nekem, ne foglalkozzak azzal, mit gondolnak mások, ne foglalkozzak mások életével és problémáival, mert elég nekem a magam kis világa.
Mindeközben egész életemben azt láttam, hogy ő maga mindenki terheit a saját vállára veszi, és megbirkózik velük helyettük.
Hogy én megfogadtam-e a tanácsát? Papíron igen, a gyakorlatban nem. Én vagyok az a lány, aki könnyedén rávágja mindenre, hogy "elengedtem", "nem érdekel", "én ezt feladtam", és közben folyamatosan rágja magát belülről, rástresszel a dolgokra, mindig mindent meg akar oldani mások helyett, holott a saját problémáival sem bír el.
Ezt a tényt most először mondom ki magamról nyilvánosan. De miért?
Tulajdonképpen nagyon egyszerű: azt akarom, hogy ez a blog én legyek. Évekkel ezelőtt kezdtem blogolni, volt történetes blogom, egy ideig tevékenykedtem másokkal együtt is, illetve most már másfél éve ontom magamból a könyvvéleményeket egy barátnőmmel közös blogon (Passz.). És bár az utóbbit imádom, és nem tervezem otthagyni, egyik blogom sem voltam igazán... én. A történetes blogok az aktuális sztoriról szóltak, a Passz.-on pedig mégiscsak ketten vagyunk.

Jöhetne a kérdés, hogy oké, de mégis kit érdekelne egy, az én lelki világom színeibe öltöztetett blog? Nos, erre nem tudom a választ, de én évek óta tartom magamba a novelláimat, cikkeimet, kirohanásaimat, és úgy éreztem, szükségem van egy ilyen helyre.
Talán segíthetek vele. Talán a segítségével és az erre tévedő olvasók segítségével végre meg tudom majd fejteni saját magam. Persze, az is benne van a pakliban, hogy ez az egész nem vezet sehova, de egyszer én is lehetek optimista.

És hogy kicsit konkrétabban mit találhattok itt?
Novellákat, cikkeket, véleményeket, kirohanásokat, ajánlókat, értelmetlen merengéseket, fandomokat, teóriákat, képeket, zenéket, filmeket, sorozatokat, (könyveket csak minimális mértékben, mert azok maradnak Passz.-on), élménybeszámolókat, jobb pillanatokban írt életerő-termelő bombákat, és mindezt minden témában, amit csak egy fangirl-blogger-introvertált-mindent túlgondoló-elmebeteg-könyvmoly-egyszerre művészlélek és tudományrajongó szerencsétlenségkupactól el tudok képzelni.

U.I.: Jogos még a kérdés, hogy honnan a blog neve. Nos... Giger (barátaival együtt) nagy rajongója a pocsék szóvicceknek, és angol mintára kiokoskodta, hogy a Gig, Giger és the Gigest sorból a the Gigest szó fejezi ki legjobban, hogy egoista módon mennyire az ő világa körül forog ez a blog.