Szóval köszönöm szépen (ezt még el fogom mondani egy párszor), tényleg sokat jelent, és ez a díj kifejezetten tetszik is.
A Teaszünet Díj szabályai:
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
"Murphy törvénye: Ami elromolhat, az el is romlik." |
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.
+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.
Rögtön megszegek egy szabályt az elején, ugyanis nem egy idézetet szúrok be, hanem kettőt. Mindkettő Murphy törvénykönyvéből van (ami egyébként egy az egyben leírja az életem), és egyszerűen nem bírtam választani közülük, mert együtt jellemeznek leginkább.
"Ha valamit érdemes véghezvinni, akkor túlzásba vinni is érdemes."
"Semmit sem lehet a kétbalkezesek ellen bebiztosítani, mert a kétbalkezesek rendkívül találékonyak."
1. Mit gondolsz arról, hogy a '90 után születettek már klasszikus példakép nélkül nőttek fel? Neked ki a példaképed, és miért több ő, mint mások?
Szerintem nem a példakép, hanem az értékrend hiányával vannak a legnagyobb problémák.
Nekem például nincs konkrét példaképem. Felnézek bizonyos emberekre, köztük a saját szüleimre is, kire több, kire kevesebb okból, de sosem helyeztem magam elég egyetlen egy embert, hogy igen, ő a példaképem. Inkább ennek a néhány embernek bizonyos tulajdonságaiból összeraktam egy képet, és a célom az, hogy ilyen lehessek. Illetve folyamatosan igyekszem észrevenni a saját hibáimat és hiányosságaimat, hogy ezekkel is kezdhessek valamit.
Tökéletes ember (vagy bármi más, ha már itt tartunk) nem létezik, de mindig van hova fejlődni. Az önismeret szerintem sokkal fontosabb, mint egy példakép.
És itt van a generációm egyik legnagyobb problémája is. Nem ismerik magukat, órákat töltenek a tükör előtt de pont azt nem nézték meg benne soha, amit a legjobban kellene. Nincs példaképük, mert nem akarnak menni sehova, a személyiségük leginkább úgy van, hogy nincs, és csak az számít nekik, hogy az aktuális pillanatban jól érezzék magukat.
És félreértés ne essék, nem mindenki ilyen. Magamat sem tartom ilyennek. Csak sajnos egyre többet vannak, és ezzel nem igazán lehet mit csinálni.
2. Mit jelent neked az írás? Önmegvalósítás, hobbi, leendő hivatás vagy valami más?
A három együtt.
Amikor írok, annyira önmagam vagyok, mint semmilyen más helyzetben. Mondják, hogy az embernek három arca van; amit a külvilág felé mutat, amit a szerettei látnak, és a legigazibb, amit csak ő ismer. Na most, írás közben én önkéntelenül is ezt a harmadikat tárom fel. Legyen szó véleményről, egy-egy kirohanásról vagy novellákról, mindegyik az én egyik oldalam. És az az igazság, hogy máshogy nem is tudom megmutatni ezt az arcomat, ha akarom se.
Hobbi is, mert szabadidőmben ezt csinálom szívesen, ezzel szeretek foglalkozni.
És jó lenne eljutni a kiadásig, de azért ez nem egy biztos jövő, szóval kénytelen vagyok felkészülni arra a helyzetre is, hogy semmilyen irományomra nem lesz kíváncsi a nagyvilág.
3. Mikor voltál életedben a legboldogabb?
Órákat agyaltam ezen a kérdésen, de egyszerűen nem tudom. Voltak pillanatok, amikor kiemelkedően boldog voltam, de most egyrészt egyik se jut eszembe, másrészt egyszerűen annyira tág ez a dolog, hogy nem tudok rá konkrétumot mondani.
4. Ha egyetlen dolgot változtathatnál az oktatási rendszeren, mi lenne az? Nemrég egy középiskolás lány több tízezer kedvelést kapott Facebookon, mert részletesen leírta, hogy hogyan teszi tönkre a hétköznapjait az iskola rendszere. Felesleges hiszti, vagy valóban ekkora a baj?
"Megőrülök, de ez rendben van, mivel a jegyeim úgyis fontosabbak a mentális egészségemnél." |
Jómagam egy két tanítási nyelvű gimnázium harmadik évét szenvedem el. Egy átlagos napom úgy néz ki, hogy felkelek fél hatkor, bebuszozok a suliba, végigülök hét-nyolc órát, hazabuszozok, ötkor be is esek az ajtón, aztán tanulok tovább estig és végül bedőlök az ágyba.
Na most, ezt még el is tudnám fogadni, ha a dolognak lenne értelme.
A tananyag minden tárgyból siralmas, adatokat magolunk töménytelen mennyiségben. Nem gondolkodni tanítanak, hanem lexikont csinálnak a fejünkből. Olyan brutálisan sok felesleges információt kell megtanulnunk, amennyit az ember egyszerűen már nem tud. És amint leérettségiztünk, mindent el fogunk felejteni. Szóval ennyit erről, a magyar oktatási rendszer egy katasztrófa.
5. Ha 2018 nyarán lenne egy "blogger tábor" és te választhatnád meg a helyszínt, hol rendeznéd?
Biztosan valami csendes és viszonylag elszigetelt hely lenne, ahol a természet vesz minket körül. Nekem szükségem van a természetre, nem bírom hosszútávon a városokat, meg aztán, a bloggerek jelentős hányada introvertált és besokallt az emberektől, jót tenne nekünk egy kis egyedüllét. Ott aztán írhatnánk és annyit beszélhetnénk az írásról, amennyit akarunk.
6. Mire gondoltál legutóbb, miközben nem tudtál elaludni és hajnalig forgolódtál?
Ez határozottan túl személyes még egy személyes bloghoz is, maradjunk annyiban, hogy egy barátnőmmel való konfliktuson.
"Az érzéseink hatással vannak minden egyes döntésünkre. Te most rettenetesen érzed magad. Akarod hagyni, hogy ez az érzés teljesen átvegye az irányítást feletted és véget vessen mindennek?"
Nem mintha olyan nagy tehetségem lenne ahhoz, hogy lelket öntsek másokba. Sokszor a saját lelki hülyeségeimet sem tudom kezelni, nemhogy másét. De azért mindenképpen megpróbálnám.
8. Ha eltüntethetnél három celebet a magyar közéletből, kik lennének azok?
Na most, az én szótáramban a magyar celeb egyenlő azzal a személlyel, aki nem csinál semmit és ezért híres.
Tehát az összeset.
Mindenképpen ki akartam tölteni a díjat, ha már megkaptam, de nem fogom továbbküldeni. Mégpedig azért nem, mert nem tudnám kinek. Az a hét blogger, akit kinéztem, már megkapta, másodszor elküldeni felesleges, random pedig nem akarom lepasszolni, mert úgy értelmét veszti az egész.
Szóval én köszönöm szépen még egyszer, és sajnálom, hogy így alakult a dolog, de ez van. További jó blogolást/blog olvasást kívánok mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése